7. Fejezet - Hisz vagy nem hisz? (18+)

Liam nem tétlenkedett, felkapott az ölébe és az ágyra dobott. Még csak meg sem erőltette magát! Reméltem, hogy Harry a közeljövőben be fog lépni az ajtón és „megment” Liamtől. Igen, meg kellene tőle menteni.

- Liam, hagyd abba! – szóltam elcsukló hangon, amikor a nyakam kezdte erősen szívni.

- Nem. – válaszolta keményen, majd lekapta rólam a pólót.

- Miért csinálod ezt? – kérdeztem könnyes szemekkel.

Nem válaszolt, csak bámult a szemembe. Végül megrázta a fejét és újra a nyakamat kezdte kínozni. Fájdalmasan nyögtem fel, amikor beleharapott a puha bőrbe. Ismét próbáltam lelökni magamról, de nem sikerült, túl erős volt hozzám képest. Hol van már Harry? Mintha beteljesedett volna minden vágyam egy ismerős hangot hallottam az ajtó felől, mire megkönnyebbülten sóhajtottam.

- Itt meg mi a fene folyik? – kérdezte Harry hangosabban.

- Csak szórakozunk haver! – szállt le rólam Liam.

- Igen? És szórakozástól könnyes Bella szeme? – kérdezte ingerülten.

- Az élvezettől sír! – legyintett Liam.

- Gyere Bella! – nyújtotta felém a kezét Harry.

Gondolkodás nélkül fogtam meg és álltam szorosan mellé.

- Ne már, Harry! – nézett rá Liam.

- De már! – mondta gúnyosan, majd megfordult és kihúzott Liam szobájából.

Egyenesen a miénkig húzott, majd becsapta maga mögött az ajtót. Dühös volt, gondolom azt hitte, hogy én is akartam, de a szobában elhangzott mondatai mást árultak el.

- Tudod, hogy nagyon dühös vagyok most, Bella? – kérdezte ökölbe szorított kézzel. Megijesztett...

- Tudom, de én nem akartam! – álltam a sarat.

- Mit kerestél a szobájában? – tette karba a kezét.

- Behívott, de nem gondoltam, hogy ezért. – suttogtam.

- Mi másért? Egyáltalán tanultatok ma? Vagy végig basztátok az egész napot? – kiabált magából kikelve.

- Nem! Ne beszélj rólam úgy, mint egy kurváról! – kiabáltam én is, bár borzalmasan féltem, hogy mi lesz a következménye.

- Én megtehetem, te viszont kibaszottul nem! – ordít rám. – Tudod mit? Itt is érvényesek a feltételek és még teszek hozzá néhány pontot! – vigyorodik el.

- Ne, kérlek! – folyt végig egy könnycsepp az arcomon.

- Csak így fogok megtanulni, hogy te hozzám tartozol! – mondja ingerülten.

- De ez nem így van! – kiabálom el magam és ezzel együtt a könnyek is folyni kezdenek a szememből.

- De igenis így van – ordít ismét. – Én voltam az, aki befogadott téged, ez egyenlő azzal, hogy azt csinálod, amit én mondok! – kiabál rám.

- Nem teheted ezt! – mondom remegő hangon.

- Csak figyeld! – mondta normál hangnembe, majd kiviharzott a szobából maga után hangosan becsapta az ajtót.

Ennyi kellett, leültem a földre, felhúztam a térdeimet és zokogni kezdtem. Mivel érdemeltem ki ezt? Miért nem lehet normális életem?

Harryt nagyon feldühítettem, ki tudja mit fog ezután csinálni. A pontokról ne is beszéljünk, amiket a feltételekhez tesz hozzá. Vajon mi fog ebből az egészből kisüli? Ez mind Liam hibája! Csak őt tudom okolni a történtek miatt. Miért kellett nekem elmennem vele vásárolni? Miért fogadtam el azt a sok ruhát? Gondolhattam volna, hogy nem ingyen kapom őket! Gondolatban szidtam magam, közben felálltam és a fürdőbe mentem. Nem bírtam belenézni a tükörbe, csak lehajoltam és megmostam az arcom. Nem láthatja, hogy mit vált ki belőlem, nem tudhatja, hogy ezzel tönkretesz. Visszasétáltam a szobába és választottam egy másik pólót, ami egyszerű fehér színben pompázott. Nem akartam egyedül üldögélni a szobában, ezért lementem a nappaliba, ahol Zayn nézte a tévét. Szó nélkül leültem mellé.

- Mit nézel? – kérdeztem végül.

- Valami akciófilmet. – rántott vállat.

Bólintottam és a szemem a képernyőre tapasztottam. Próbáltam megérteni a film lényegét, de valamiért nem sikerült. Talán, mert nem az elejétől néztem. Már kezdtem megjegyezni a szereplők nevét, amikor Liam lépett be a helyiségbe. Először szúrósan néztem rá, majd mintha észre sem vettem volna tovább néztem a filmet. Azt hiszem, hogy azzal jobban „büntetem”, ha tudomást sem veszek róla, bár ő ezt egyáltalán nem így gondolta.

- Nyugodtan rám nézhetsz Bella, nem foglak megerőszakolni. – ült le mellém vigyorogva.

- Hű, mi történt veletek, ameddig nem voltam itthon? – nevetett Zayn. Örülök, hogy ez ennyire vicces Zayn!

- Megajándékoztam Bellát néhány ruhával, de még csak meg sem köszönte. – mondta Liam, mintha ezzel vérig sértettem volna, pedig én megköszöntem! Csak nem úgy, ahogy ő gondolta.

- Bella-Bella, hát ilyen illedelmes lennél? – kérdezte Zayn rosszalló tekintettel.

- Attól, hogy nem tettem meg, amit kért még megköszöntem, csak nem úgy... – a mondat végére elcsuklott a hangom.

- Lehet, hogy nem tudod, de ameddig itt vagy mindent meg kell tenned, amit mi mondunk. Ha azt mondjuk, hogy az izgató kis száddal kényeztess minket neked meg kell tenned! – vigyorgott rám Zayn.

- Nekem Harry erről nem szólt! – álltam fel idegesen.

- Valószínűleg nem találkoztál vele mostanában. – nevetett Liam. – Nagyon dühös volt, amikor elment. – tette hozzá.

- Dühösen könnyű rossz döntést hozni! – kiabálom el magam.

Felbosszantott, hogy azért akarnak engem büntetni, amit nem is én követtem el. Egy dologban azonban biztos voltam, hogy nem fogom azt tenni, amit ők mondanak. Lehet, hogy ezzel csak még jobban feldühítem őket, de addig fogok ellenük harcolni, ameddig lesz erőm.

- Válogasd a szavaid kérlek! – szólt komoly hangnemben Liam.

Csak fújtattam egyet válaszul, majd felrohantam a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és magamhoz szorítottam a kispárnám. Nem akartam felkelni, nem akartam kinyitni a szemem, mert tudtam, hogy ha megteszem valamit ismét mondani, vagy tenni fognak, amivel idegesítenek, vagy éppen ártanak nekem. Órákig feküdtem így, de nem engedtek tovább nyugodtan lenni, az ajtóm kicsapódott és Louis jött be.

- Bella, Harry beszélni akar velünk, gyere le! – hadarta, majd megfordult és kiment.

Nem akartam lemenni, de tudtam, ha én nem teszem, akkor valaki megfogja tenni helyettem, ezért feltápászkodtam és lesétáltam a nappaliba. Zayn és Liam között még mindig ott volt a helyem, de én inkább Niall mellett foglaltam helyet, amit a két fiú rossz szemmel vett. Harry a szoba közepén állt és vigyorgott, nyilván megnyugodott már, remélem.

- Fiúk, Bella, most jöttem Olivertől és van egy jó hírem. – vigyorog és rám néz.

- És mi? – kérdezi izgatottan Louis.

- Nos, nekem jó hír nektek nem tudom az-e. Megvettem tőle Bellát. – jelenti ki, mire nekem tátva maradt a szám.

- Tessék? – kérdeztem döbbenten.

- Jól hallottad, mostantól hivatalosan is az enyém vagy. – vigyorog tovább.

- De... – kerestem volna kifogást, viszont ő durván félbeszakított.

- Még nem fejeztem be! – mondta ingerülten. – Mostantól mindannyian együtt fogunk dolgozni és nehezebb kihívásokat, munkákat fogunk kapni. Olyan 6 személyes banda leszünk. – magyarázta.

- De én mindig egyedül dolgoztam! – háborgott Zayn.

- Én is és akkor mi van? – tárta szét a karjait Harry.

Zayn megrántotta a vállát és tovább hallgatta Harryt. Nem hittem a fülemnek, Harry most éppen beoltotta Zaynt? Vagy ez náluk természetes?

- Még csak annyit, hogy Bella kiképzését továbbra se hagyjuk abba, folyamatosan dolgozni fogunk. – mondta végszóra. – Most pedig gyere fel velem Bella a szobánkba! – nyújtotta felém a kezét.

Nem fogadtam el, magamtól felálltam és szó nélkül a szobánkba sétáltam a nyomomban Harryvel. Megálltam az ágy mellett, a kezem karba tettem és várakozóan néztem rá.

- Mi volt ez, Harry? – kérdeztem számon kérően.

- Mondtam, hogy hozzám fogsz tartozni. – rántott vállat.

- De ennek semmi értelme nem volt! Ha nem akarok hozzád tartozni úgysem fogok! Megvásárolhatsz, mint egy olcsó ribancot, megerőszakolhatsz ezerszer, úgysem foglak szeretni. Belülről sosem fogok hozzád tartozni és ez szerintem többet számít, mint egy darab papír! – kiabálok magamból kikelve.

- Ne beszélj velem így! Ezt nem engedheted meg magadnak! – mondja dühösen.

- Miért? Ki vagy te? Bérgyilkos? És? Mit teszel, ha így beszélek? Megerőszakolsz? Már tök mindegy, egyszer már megtetted! – vetem hozzá meggondolatlanul a szavakat.

- Fogd vissza magad! – tagolta a szavakat. – Vagy olyat teszek, amit még én is megbánok. – tette hozzá ingerülten.

- Miért csinálod ezt velem? Mivel érdemeltem ki? Segítettél nekem, megmentettél, miattad belekerültem ebbe az egészbe, azt hittem épült köztünk valami, de te mindent tönkreteszel! – kiabáltam zokogva.

Nem bírtam ránézni, nem akartam hallani a hangját. Lefeküdtem az ágyra és az arcom a párnába temettem. Éreztem, ahogy az ágy besüpped mellettem, de nem néztem fel rá. Nem akartam látni, hallani őt. A keze a hátamra tévedt és simogatni kezdte, majd lágy hangon hozzám szólt. 

- Épült köztünk valami, de te lefeküdtél Liam-mel. – először lágyan beszélt, majd a végét már nyersen, vagy talán undorodva mondta.

- Nem feküdtem le vele! – pattantam fel ülő helyzetbe. – Szerencsére pont akkor jöttél be! – kiabáltam az arcába.

- Ne beszélj így velem, Bella! – szólt rám kimért hangon.

- Akkor sem feküdtem le vele. – suttogtam.

Féltem, hogy esetleg meg fog ütni, vagy megerőszakolna. Nos, eljutottam oda, hogy rettegek attól, aki megmentett. Talán innen is meg kellene valakinek mentenie, valakinek, aki normális és nem birtoklómániás.

- Bíznék benned, de még nem ismerlek annyira. Elárulod, hogy mit csináltatok egész nap? és őszintén válaszolj, mert ha Liam mást fog mondani nagyon meg fogod bánni! – néz rám szúrós szemekkel.

- Először edzettünk, aztán el akartam indítani a mosást, ami valószínűleg már végezett, ha gondolod segíthetsz teregetni, de észrevettem, hogy nincs sok mosószer, ezért megemlítettem Liam-nek, hogy el mehetnénk vásárolni. – magyaráztam.

- Szóval vásárolni voltatok, ameddig tanulnod kellett volna? – kérdezte feszülten.

- Igen, vagyis nem. – ráztam a fejem. – Tanultunk is, de hamar kifáradtam. – tettem hozzá.

- Egyenlőre elhiszem, de Liam-et is megfogom kérdezni erről. – gondolkozott el.

Csak bólintottam, nem akartam többet beszélni vele, hiszen nem hisz nekem! Adtam én neki eddig egyetlen okot is arra, hogy ne higgyen nekem? Nem. Némán felálltam és a fürdő felé mentem.

- Hova mész? – szólt utánam.

- Kiszedem a mosást. – válaszoltam tömören.

Különös volt, hogy eddig tudtunk normálisan beszélgetni, aztán az egyik percről a másikra minden megváltozott. Mintha felhúzott volna egy falat maga köré, ez esetben most a feltételeit és olyan érzésem van, hogy próbál magától távol tartani. Durván bánik velem, mintha tegnap este nem történt volna köztünk semmi! A tegnap előttről pedig ne is beszéljünk...

Félretettem a gondolatokat és egy kosárba szedtem a vizes ruhákat, majd elkezdtem a fürdőszobában levő szárítóra teregetni. Végig a mai napon kattogott az agyam, azon, hogy vajon mit rontottam el. Bárhogy is próbáltam nem jöttem rá. Miután végeztem visszamentem a szobába és leültem Harry mellé. Talán, ha kedves lennék vele közelebb engedne magához? De miért is akarok én közel kerülni hozzá? Egyáltalán nem értem magam.

- Harry? – szólaltam meg végül.

- Mondd. – nézett rám.

- Nem feküdtem le Liam-mel. – próbáltam meggyőzni.

- Persze hogy ne... – nem engedtem neki, hogy befejezze a mondatát, az ajkam az övéire tapasztottam, ezzel a csendbe taszítva őt.

Meg akartam győzni az igazamról, azt akartam, hogy higgyen nekem. Döbbenten ült előttem, de hamar feleszmélt és vadul viszonozta a csókom. Az ölébe ültetett a csókunkat meg nem szakítva.

- Nem feküdtem le Liam-mel... – mondtam zihálva, miután elváltam tőle.

- Tudom... – suttogta a fülembe, majd a nyakam kezdte puszikkal ellepni.

- Várj, mi? – toltam el, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Már az elejétől hittem neked. – rántott vállat.

- Akkor mi volt ez az egész? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Azt akartam, hogy hozzám tartozz. – nézett mélyen a szemembe.

Egy hirtelen jött ötlettől felpattantam az öléből. Gondoltam egy kicsit játszok vele.

- Mi a baj szépségem? – kérdezte vigyorogva.

- Éhes vagyok! – fogtam meg a hasam, hogy hihető legyen.

- Én is, éhezem a testedért! – húzott vissza az ölébe és ezúttal a számra tapasztotta tökéletes ajkait.

Pár percig húztam az agyát, aztán, amikor már el akart válni tőlem az ajkai után kaptam. A hátára döntöttem és a csípőjére ültem. Áttértem a nyakára nedves puszikat hagytam rajta, néha-néha meg is szívtam az érzékeny bőrt, aminek hatására felmordult. Eltávolodtam tőle és egyenesen a szemébe néztem.

- Edzenünk kellene egy kicsit. – jelentette ki, közben a tekintetét folyamatosan a mellemen tarotta.

- Oké, edzünk! – pattantam fel.

- Milyen heves lett valaki... – vigyorodott el.

- Veled remélem valamivel jobb az edzés, mint Liam-mel. – néztem le a földre.

- Amennyiben a fekvőtámasz neked jó. – kacsintott rám és elkezdett fekvőtámaszozni az ágy mellett. – Na, gyerünk, mire vársz?! – kérdezte az ötödik után.

- Én nem nagyon tudok fekvőtámaszozni... – mondtam szégyellősen.

Kínosnak tartottam, hogy nem tudok egy ilyen egyszerű gyakorlatot megcsinálni. Ha fekvőtámaszozni nem tudok akkor gyilkolni hogy fogok?!

- Van egy jó ötletem hogyan tanítsalak meg. – állt fel.

- Igen? És mi? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

Nem szólt semmit, csak lefeküdt a hátára és várakozva nézett rám. Már tudtam, hogy mire gondol, de nem akartam ezt csinálni.

- Most kezdj el fekvőtámaszozni. Ha jól csinálod, akkor kapsz egy csókot. – vigyorgott rám pimaszul.

- Biztos vagy te ebben? – kérdeztem, miközben a csípőjére ültem.

- Úgy nézek ki, mint aki nem? – vonta fel a szemöldökét.

- Oké... – motyogtam.

Elhelyezkedtem felette, a kezeim a feje mellett voltak, a teste pedig a két lábam között volt. Az első fekvőtámasznál a testére estem, mire ő felnyögött.

- Uh, Bella! – ejtette ki a nevem. – Nem gondoltam, hogy ilyen gyenge vagy... – kezdett el piszkálni.

- Hogy én vagyok gyenge?! – támaszkodtam vissza a kezemre. – Ezt mondd még egyszer! – néztem rá szúrós szemekkel.

- Gyenge vagy Bella, mert nem tudsz megcsinálni egy fekvőtámaszt sem! -  cukkolt tovább.

Meg lett az eredménye a piszkállkodásának, ezúttal már teljesen leereszkedtem az arcához. A leheletét éreztem az arcomon, majd gyengéden az ajkaimra tapadt. Nehéz volt magam eközben tartani, de nem akartam gyengének tűnni. Ezt összesen tízszer csináltam meg, a végére már csak annyi erőm maradt, hogy a csípőjére üljek. Tudtam, hogy azért mondta, hogy gyenge vagyok, mert így jobban fogom csinálni. És igaza is lett! Ezt a módszert szerintem gyakrabban fogja alkalmazni.

- Jól van, Bella. – ült fel, így egy szintbe került velem. – Ügyes voltál. – puszilta meg az arcom.

- Már nem is vagyok annyira gyenge, ugye? – incselkedtem vele.

- Tudtam, hogy ez be fog válni. – vigyorgott rám.

Csak megráztam a fejem, majd felálltam és a fürdő felé indultam. Becsuktam magam mögött az ajtót és nekitámaszkodtam. Kifújtam magam, mély lélegzeteket vettem, különös, de már ebbe a kis edzésbe is teljesen kifáradtam. A csaphoz sétáltam és ittam róla, majd levettem a ruháim és beálltam a zuhany alá. Vagy fél órán keresztül álltam a meleg víz alatt, amikor kopogásra lettem figyelmes. Pár másodperccel később már Harry hangját hallottam a zuhanyfüggöny túlsó oldaláról.

- Bella? – mondta a nevem aggodalmasan.

- Igen? – kérdeztem, miközben elkezdtem szappanozni a testem.

- Jól vagy? – kérdezte egy sóhaj után.

- Nem, borzasztóan szédülök! Harry, össze fogok esni! – kezdtem el a kis színjátékom.

Úgy gondoltam egy kicsit szívatom őt. Pár másodperccel később Harry beugrott mellém és rögtön csupa víz lett a ruhája. Átkarolta a testem és kifelé kezdett húzni, de én megfogtam a zuhanyzó szélét és visszarántottam magam, vele együtt.

- Bella, mit csinálsz? – kérdezte értetlenül.

- Zuhanyozz velem! – mondtam a kérdését figyelmen kívül hagyva.

- Te átvertél engem? – kérdezte hitetlenül.

- Talált. – mondtam egy kaján vigyorral az arcomon.

Harry arcán is egy hasonló vigyor jelent meg. A testére tapadt a ruhája, ennek köszönhetően a hasán kirajzolódtak a kockái. Az ajkamba haraptam, majd visszanéztem a zöld szemeibe. A gödröcskéi megjelentek az arcán, ahogy a tekintetét az enyémbe vezette.

- Csak nem tetszik, amit látsz? – kérdezte vigyorogva.

- Jobban tetszene, ha ezt levennéd... – húzom meg a pólója alját.

Nem tudom mi ütött belém, hogy ezt csinálom, de valamiért most kívántam a testét. Akartam őt. Vette a lapot és lerántotta magáról a pólóját, majd az övét kezdte kicsatolni. Átvettem az irányítást, kigomboltam a nadrágját és lehúztam a cipzárját. Lerugdosta magáról a farmerját, majd magához húzott és az ajkait az enyémre tapasztotta. A víz eközben folyamatosan csöpögött a testünkről, ami még jobbá tette a kis „játékunkat”. Leguggoltam elé és lerántottam róla a bokszerét, majd újra felálltam és hevesen megcsókoltam. A hajamba túrt, majd felkapott az ölébe és a zuhanyzó falának döntött. A lábam a csípője köré kulcsoltam, éreztem, ahogy a férfiassága már készen áll, ezáltal eléggé nedves lettem, amit Harry ezúttal nem tudott szóvá tenni. A nyakamra tapadt és folyamatosan kényeztette a bőrt, miközben keményen belém hatolt. Felsikoltottam a hirtelen jött élvezettől és a vállába kapaszkodtam. A csípőjét gyorsan kezdte előre-hátra mozgatni, amitől hangos nyögések hagytál el a számat az övét pedig valamiféle morgások. A meleg víz miatt párával töltötte meg a teret, amitől a légzésem nehezebbé vált. Harry hirtelen gyorsított fel, ezzel mindkettőnkből kiváltott egy hangos nyögést.

- Bella... – zihálta a nevem.

A csípője mozgása lomhábbá vált és a lökései mélyebbek lettek. Éreztem a hasamban azt a különös feszítő érzést. Felnéztem Harryre, aki elnyílt ajkakkal koncentrált. Magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam őt. A kezem a hajába vezettem és meghúztam a nedves tincseit, ezzel elértem, hogy eljusson a csúcsra. Elvált az ajkaimtól, tudta, hogy én még nem mentem el, ezért iszonyatosan gyors tempóra váltott.

- Harry... – nyögtem a nevét.

- Ez az, Bella! – nézett a szemembe.

Ahogy megláttam a zöld íriszeit rögtön a nevét sikítva mentem el. Valamiért ennyi kellett ahhoz, hogy átkerüljek a gyönyör kapuján. Harry kihúzódott belőlem és letett a földre, közben szorosan magához szorított. Talán ha nem tette volna a remegő térdeimre rogytam volna. A fejem a mellkasába temettem, túl kimerült voltam, hogy a saját lábamon tudjak menni. Harry észrevette ezt, ugyanis „mennyasszonyi” stílusban felkapott a karjaiba és kilépett velem a fürdőből. Rám terített egy törölközőt és bevitt a szobába, közben folyamatosan a szemembe nézett, amit már alig bírtam nyitva tartani. Lefektetett az ágyra, majd a szekrényben kezdett kotorászni. Nem bírtam nyitva tartani a szemem, mély álomba merültem. 

Sziasztok, itt is lenne a 7. Fejezet. Kicsit lassan haladok vele a sok tanulnivaló miatt, remélem ez nem nagy gond. A következő részt próbálom tartalmasabbra írni, szóval elég hosszú fejezetre számíthattok. :) A folytatás vasárnapra várható (addigra biztosan befejezem), addig is jó olvasást ehhez a fejezethez, remélem mindenkinek elnyeri a tetszését és ne felejtsetek el kommenteket hagyni magatok után :)