2. Fejezet - Próbálkozás (18+)

Nem sokáig gondolkozhattam, Harry egy tállal a kezében jött vissza és leült mellém. A tálban pattogatott kukorica volt az illatából ítélve sajtos lehet, amit különösen imádok. Elindította a filmet, ami már alapból kicsit ijesztően kezdődött. Közelebb húzódtam Harryhez, mire ő elvigyorodott és a kezével átölelte a vállam. A film felénél már a mellkasát ölelgettem, amin halkan kuncogott. Egyszer csak felemelte a fejem az államnál fogva és közeledni kezdett felém. Nem tudtam mozdulni, csak ültem és vártam, hogy az ajkai az enyémekhez érjen. Pár másodpercen belül ez meg is történt. Sokkolva ültem előtte. Nem mozdítottam meg az ajkaim, csak Harry próbált rávenni, hogy viszonozzam a csókját.

- Gyerünk Bella, tudom, hogy akarod. – suttogta és újra lecsapott az ajkaimra.

- Ne... – toltam el magamtól. – Én nem akarom. – néztem a szemébe.

- Csak próbáld meg, ha nem tetszik nem erőltetem. – mihelyst kimondta ismét rátapadt a számra.

Úgy gondoltam talán tényleg megpróbálom. Csatlakoztam a csókhoz, mire ő belemosolygott a csókunkba. A kezét a derekamra vezette és egy határozott mozdulattal a csókot meg nem szakítva az ölébe ültetett. A lábam a csípője mellett volt a keze pedig a combomon pihent. Eltávolodott tőlem és mélyen a szemembe nézett.

- Látod, mondtam, hogy akarod. – vigyorgott.

- Csak... Megpróbáltam. – dadogtam.

Kínos volt a helyzet, még sosem voltam ilyen közel egy fiúhoz sem. Talán egy kicsit féltem is ettől a helyzettől. Egy kicsit elbambulhattam, mert már csak arra lettem figyelmes, hogy az ajkai ismét az enyémen voltak. Ezúttal a keze is feljebb vándorolt egyenesen a pólóm alá. A hasamat kezdte simogatni, én pedig próbáltam lemászni az öléből, de nem engedte. Szorosan megragadta a csípőmet és erősebben nyomta az ajkait az enyémhez.  Néha-néha belecsípett a csípőmbe, mire fájdalmas nyögés hagyta el a szám. Mivel szétváltak az ajkaim a nyelvével felfedezőútra indult a számban. Ilyen csókot még sosem váltottam ezelőtt senkivel. Nagyjából semmilyen csókot nem váltottam eddig egy fiúval sem. Harry megszakította a csókunkat és a nyakamra tért. Puszilgatta és szívta az érzékeny bőrt.

- Harry... – szólaltam meg. – Kérlek... – nem bírtam kimondani a teljes mondatot.

- Mit kérsz? – kérdezte két puszi között.

- Hagyd... Abba... – mondtam ki nagy nehezen.

- Biztos, hogy nem. – jelentette ki, majd lekapta a pólóm.

Fel sem fogtam mi történt az ajkai már ismét az enyémen voltak. Hirtelen felállt és úgy ahogy voltam az ölében bevitt a szobájába. Fél kézzel felkapcsolta a lámpát és az ágyra tett. Arra sem volt időm, hogy szétnézzek a szobában, mert az ajkai ismét lecsaptak az enyémre. Kipattintotta a melltartóm és eldobta valahova a szobába. Elvállt az ajkaimtól én pedig ösztönösen a melleimet kezdtem takargatni.

- Ne takargasd magad, gyönyörű vagy. – mondta Harry vágytól remegő hangon és elvette a kezem a mellkasom elől.

- Könyörgöm hagyd abba! – mondtam kétségbeesetten, amikor levette a pólóját.

- Már nem lehet. – suttogta, majd lehajolt hozzám és a nyakamra tapadt.

Végigfutott a hátamon a hideg. Próbáltam ellökni magamtól, de semmi értelme nem volt a próbálkozásomnak. Rájöttem, ha hagyom, hogy azt csináljon velem, amit akar akkor hamarabb szabadulok. Magam mellé engedtem a kezem és csak feküdtem szótlanul.

- Gyerünk, csinálj valamit! – bátorított Harry.

- Kérlek ne... – mondtam elcsukló hangon.

Harry nem válaszolt, csak kigombolta a nadrágom és lehúzta. A sajátja is ilyen sorsra jutott, majd a bugyim és a bokszere is. Kellemetlenül éreztem magam az nem kifejezés, róla már ezt kevésbé lehetett elmondani. A mozdulatai egyre durvábbak lettek, nem tudtam, hogy mi történt. A kezem a fejem fölé szorította és úgy kínozta a nyakam. Érzelemmentes arccal próbáltam tűrni, amit csinál, de néha akaratomon kívül is fájdalmasan nyögtem. Egyáltalán nem volt jó érzés, amit csinál. Próbáltam megmozdítani a kezem, mert már borzalmasan zsibbadt, de ennek csak az lett a következménye, hogy erősebben szorította. Az egyik pillanatról a másikra hirtelen elengedte a kezem és a csípőjére ültetett.

- Mindig is szerettem, ha a lány van felül. – vigyorgott, én pedig még mindig a könnyeimmel küszködve érzelemmentes arccal próbáltam állni a tekintetét.

- Kérlek ne csináld ezt... – szólaltam meg végül.

Nem válaszolt, csak megmarkolta a csípőmet és lejjebb tolt magán.

- Azt mondtad, hogy nem vagy erőszakos. – kiabáltam, amikor a férfiasságával érintette a középpontom.

Mintha meg sem hallotta volna keményen belém hatolt, ezzel elvéve a szüzességem. Felkiáltottam és összeszorítottam a szemem, amiből már folytak a könnyek. Meg sem várta, ameddig megszokom a méretét erőteljesen döfni kezdett. Amikor kezdett fáradni a fenekemre csúsztatta a kezét és magának kezdte el diktálni a tempót. A mellkasára dőltem és az arcom a vállába temettem. A könnyeim még mindig folytak, de nem foglalkoztam vele. Lassan, nagyon lassan kezdtem élvezni a dolgot. Egyre sűrűbben hagyták el a számat kéjes nyögések, ahogy Harryét is. Gyorsítani kezdett a tempón, aminek hatására elélveztem, nem sokkal utánam ő is egy mélyről jövő nyögés kíséretében. Fáradtan dőltem el az ágyon és magamra húztam a takarót. Túl fáradt voltam, a szemeim maguktól csukódtak le. Az utolsó emlékem, hogy Harry egy lágy puszit nyom a homlokomra, majd elaludtam.

­­***

Az eső hangosan kopog az ablakon. Álmosan nyitom ki a szemem és megfordulok a nagy franciaágyon. Harry már nem feküdt mellettem, biztos voltam benne, hogy a konyhában van, vagy elment dolgozni. Szombat van szóval az elsőre tippeltem. Lassan felálltam és a fürdőbe sétáltam. Meztelenül voltam, ahogy tegnap elaludtam. A fürdőben lezuhanyoztam és elvégeztem a dolgom, majd a hajam egy laza copfba fogtam és törölközőbe kisétáltam a szobába. Kinyitottam Harry szekrényét azzal a céllal, hogy keresek valami ruhát, mivel nem hoztam magammal semmit. Túl váratlanul ért ez a helyzet, nem is számítottam rá, hogy ma már nem otthon leszek. Legalább a ruháimat és a telefonomat elhozhattam volna. Mindenesetre örültem, hogy kikerültem abból a helyzetből, de Harryvel és a javaslatával még mindig nem tudok mit kezdeni. Talán el kéne fogadnom? Talán azt kéne tennem, amit mondd szállásért cserébe? Tegnap este borzalmasan kezdődött és viszonylag jól ért véget, de Harry hangulatváltozását nem tudtam hova tenni. Azt mondta nekem a liftben, hogy nem erőszakos este mégis ennek az ellentétét bizonyította. Talán csak eluralkodott rajta a vágy, vagy tényleg ilyen? Túl sok kérdés merült fel bennem, de ezeket gyorsan kivertem a fejemből és kivettem egy fehér fekete csíkos inget hozzá pedig az egyik bokszerjét, ami nekem elmegy rövidnadrágnak is.

Miután ezeket felvettem visszavittem a törölközőt a fürdőbe és felakasztottam. A tegnap padlóra került ruhákat is felkapkodtam, majd a szennyes kosárba tettem. Végül megcsináltam az ágyat és kimentem a nappaliba, ami üres volt. A konyhába is benéztem, de ott sem volt senki. Egy lapot találtam az asztalon egy pohár narancslé mellett és egy apró szem gyógyszer között.

„El kellett mennem dolgozni, idd meg az üdítőt és vedd be a gyógyszert. Délután megyek.

U.I: tegnap nagyon jó voltál.

H”

A lapot kidobtam a kukába és tettem, ami azon szerepelt. A hűtőben kotorásztam valami reggeli után, amikor megállapodtam a tejnél és gondoltam hátha találok gabonapelyhet. És találtam is. A szekrényből előkotortam egy tányért és kanalat, majd megcsináltam a reggelim. Leültem a székre és elkezdtem enni. Túl nagy volt a csend, minden apró zaj tisztán hallatszott. Az óra ketyegése, a hűtő zúgása. Miután végeztem nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért tettem, ami Harry javaslatában szerepelt és elővettem egy rongyot, valamint egyéb tisztítószereket és elkezdtem takarítani a házban. Ekkor már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy elfogadtam a feltételeket és itt fogok maradni. Fogalmam sincs, hogy miért döntöttem így, talán a tudatalattim döntötte el, hiszen ez egy viszonylag kis ház könnyen rendet lehet benne tartani és főzni is csak Harry kedvére kell. Valamint ha ezeket megcsinálom még dolgoznom sem kellene, pedig én ennek ellenére nagyon is akarok. Nem szeretnék Harrytől függeni. Attól, hogy mikor mondja éppen azt, hogy „nem vagy jó az ágyban, mehetsz amerre látsz” vagy „szarul főzöl viszlát”. Azt akarom, hogy akár saját magam is el tudjam látni. De ehhez még idő kell. Mivel csak érettségim van  nehezen foguk tudni majd elhelyezkedni. Pár órán belül végeztem az egész házzal. Fáradtam ültem le a kanapéra és kapcsoltam be a tévét, amibe épp egy romantikus film ment. Azon gondolkoztam, hogy nekem miért nem jut egy olyan fiú, aki bármit megtenne értem? Azért, hogy boldog legyek? Úgy döntöttem, hogy nem fájdítom tovább a szívem, ezért kikapcsoltam és a konyhába sétáltam. Már 1 óra volt és nem tudtam pontosan mit is jelent Harrynek a „délután megyek” ezért elkezdtem csinálni a kaját. A hűtőben nem volt sok alapanyag, amiből tudnák csinálni valami finom vacsorát, de milánóihoz elég alapanyagot találtam, ezért azt csináltam meg.

***

Úgy döntöttem megvárom Harryt az evéssel, de amikor éppen szedtem volna a tányérokban kinyitódott a bejárati ajtó. Hallottam, ahogy Harry bemegy a szobába és csak utána jött be a konyhába.

- Szia. – mosolyodott el, amikor meglátott.

- Hali. – nem néztem fel a tányérokról.

Eszembe jutott a tegnap este. Az, ahogy átment durvába, ahogy kipirosodva feküdt alattam...

- Hm, de jó illata van. – jött oda mellém és adott egy puszit az arcomra.

- Remélem ízleni fog. – mosolyodtam el.

- Biztosan. – vigyorgott.

Kiszedtem két tányérba, az egyiket elé tettem és hoztam két villát. Odaadtam neki az egyiket és leültem vele szembe. Elkezdett enni én pedig kíváncsian néztem, hogy ízlik-e neki.

- Ez nagyon jó lett! – mondja miután lenyelte az első falatot.

Egy nagy sóhaj hagyta el a szám és már megnyugodva kezdtem el én is enni. Nem szólaltunk meg, mindketten csendben voltunk, ami már idegesített, ezért megtörtem a csendet.

- És milyen napod volt? – kérdeztem mosolyogva.

- Tűrhető. – rántott vállat.

- Az... Jó. – kerestem a megfelelő szót.

- Ö.... Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapiért, tudod én... Csak egy kicsit elragadott a hév. – nézett le az asztalra, majd a szemembe.

- Nem gond. – rántottam én is vállat.

- Biztos? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Megbocsájtok, ha elmondod valójában mivel is foglalkozol! – jutott hirtelen az eszembe.

- Tudod, ezt nem olyan könnyű elmondani. – vakarja meg a tarkóját.

- Miért? Mivel foglalkozol, hogy nem mondhatod el? – kérdeztem hangosabban.

- Jól mondod, nem mondhatom el! – csapott az asztalra, mire megrezzentem a széken.

Robert jutott róla az eszembe, ő csinálta mindig ezt. Letettem a villát és felálltam.

- További jó étvágyat! – mondtam halkan, majd bementem a szobába.

Leültem az ágyra és felhúztam a térdem. Magamhoz szorítottam egy párnát és beletemettem az arcom. Próbáltam teljesen kikapcsolni az agyam, de nem ment. Lépéseket hallottam és már ekkor tudtam, hogy Harry fog bejönni. Úgy is lett. Az ágy lesüppedt mellettem, de még mindig nem emeltem fel a fejem a párnából.

- Bérgyilkos vagyok. – hallom a rekedtes hangját, mire azonnal felkapom a fejem.

- Hogy mi? – kérdezem tágra nyitott szemekkel.

- Jól hallottad, bár én utálom ezt a kifejezést rá. – gondolkozik el.

Nem hittem el, amit mondd, nem akartam elhinni. Végig egy ilyen alakkal voltam összezárva?

- Ez megijeszt téged? – kérdezte lágy hangon.

Nem tudtam megszólalni, csak nemlegesen ráztam a fejem.

- Soha nem bántok ártatlan embereket, ha ez valamennyivel vigasztal. – próbálkozik Harry.

- Igen, ettől már teljesen nyugodt vagyok. – idegeskedtem.

- Most, hogy ezt tudod remélem azzal tisztában vagy, hogy nem mehetsz el. – nézett mélyen a szemembe.

- Tessék? – kérdeztem döbbenten.

- Túl sokat elárultam neked, nem mehetsz el. – mondta ismét.

- De... – kezdtem volna a kifogásokat, de Harry félbeszakított.

- Nem, nincs de semmi de és egyéb! – mondta komoly hangnemben.

- Oké, értettem. – mondtam csalódottan.

Azt hittem ő más, hogy ő a „rendes fiú”, aki megmentett a mostohaapámtól, de tévedtem. Óriásit. Már akkor éreztem, hogy valami nincs rendben, amikor az autóban megkérdeztem tőle, de minden válaszra számítottam csak éppen erre nem. Hogy lehet valaki bérgyilkos ilyen kinézettel? Ilyen kibaszottul tökéletes kinézettel?

- Min gondolkozol? – zökkentett ki a gondolatomból.

- Semmin. – vágtam rá.

- Nem tudsz hazudni, de ha nem akarod elmondani hát ne. – állt fel. – De most gyere vissza enni! – mondta és kinyújtotta a kezét felém.

Megfogtam és felhúzott, majd kisétált a szobából. Halkan követtem, talán egy kicsit tartottam tőle most, hogy tudom mit is csinál nap, mint nap. Leültem oda, ahonnan nemrég felálltam és folytattam a vacsorát. A csendet Harry törte meg.

- Látom rajtad, hogy tartasz tőlem. – állapítja meg az arcomat fürkészve.

- Talán nem kéne? – kérdezem halkan.

- Nem, egyáltalán nem. Nekem ez csak munka, érted? A munkát soha nem hozom haza, nem foglalkozok vele itthon, nem hat ki a viselkedésemre. – magyarázza.

- Tegnap nem úgy tűnt... – nézek le az asztalra.

- Bella, már bocsánatot kértem és elmondtam, hogy csak azért voltam durva, mert... – itt megakadt.

- Mert? – kérdeztem rá.

- Mert annyira... kicseszettül... beindítottál. – dadog.

Meglepett ez a válasza. Nem erre számítottam. Csak hitetlenül pislogtam közben pedig zöld szemeibe meredtem. Nem tudtam mit mondani, nem tudtam mit reagálni. 

Sziasztok, ez az első 18+-os jelenetű bejegyzésem, szóval remélem mindenkinek tetszeni fog :)

Folytatás hamarosan... :)