4. Fejezet - Féleleműzés (18+)

Körülbelül egy órát ülhettem a széken, mire teljesen kész lettem. A hajam tökéletesre (enyhe túlzás) sikeredett. Nem lepődtem meg, amikor egy teljesen fekete szettet nyomott a kezembe, hozzá szintén fekete sapkával. Valamint egy új tornacipőt is kaptam, különös módon fehéret. Egy szürke fehérnemű szettet választottam, majd felkapkodtam magamra a ruhákat és a sapkát is.

- Még egyszer köszönöm. – fordultam Sarah felé.

- Ugyan, ez a munkám. – legyint.

- Szerintem nagyon ügyes vagy. – mosolyodtam el.

- Biztos, hogy te bérgyilkos leszel? – kérdezte felvont szemöldökkel. – Mármint te olyan kedves vagy, nem tudnálak elképzelni gyilkolni. – mondja zavartan.

- Én sem. – nézek le a földre.

- Kész van már? – nyit be Noah.

- Igen, egy pillanat és megy! – mondja ingerülten Sarah. – Sok sikert! – ölel meg, amin meglepődtem.

- Köszönöm. – vetettem rá egy utolsó pillantást, majd kisétáltam a helyiségből.

Rögtön kiszúrtam Harry-t a folyosón ott, ahol elváltunk. Noah-nak még kísérni sem kellett, hiszen egyértelműen odatalálok. Harry még mindig Oliverrel beszélt, ezért nem akartam megzavarni őket. Noah nem így gondolta.

- Kész! – szólalt meg, mire mindketten felém kapták a fejüket.

- Nagyszerű! – csapta össze a kezét Oliver. – Ne feledd Styles, egy hónap! – mondja szigorúan, majd bemegy az „irodájába”.

- Nagyon csinos vagy. – néz végig rajtam Harry.

- Köszi. – jelenik meg egy kis pír az arcomon, bár a tegnap este után nem is tudom, hogy miért.

Harry nem szólt semmit, csak a derekamra csúsztatta a kezét és közel húzott magához. Nem csókolt meg, csak bámult a szemembe, talán azt várja, hogy én tegyem? Lenézett az ajkaimra és szemmel láthatólag eluralkodott rajta valami, mert rögtön az ajkamra tapadt és vadul falni kezdte azokat. A kezem a nyaka köré fontam, míg az ő keze lejjebb vándoroltak egészen a fenekemig. Pár perc múlva elválltunk és zihálva megszólalt.

- Mennünk kell... – mondta ki nehezen, majd megfogta a kezem és az ajtó felé húzott.

- Hova megyünk? – kérdeztem kíváncsian, amikor egy idegen autóba ültünk, biztos voltam benne, hogy elvették az övét.

- Pár haveromhoz. – rántott vállat, majd elindult.

Nem feszegettem a témát, hiszen mindent meg fogok tudni a maga idejében. És ahogy láttam Harry nincs beszédes hangulatában. Fél órán belül egy nagy ház előtt álltunk meg, ami kívülről átlagosnak nézett ki. Kiszálltam az autóból, majd Harry elkapta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Megnyomta a csengőt, aminek az lett a következménye, hogy hangos lépteket hallottunk közeledni. Előre féltem, hogy mi fog odabent fogadni, talán ők is bérgyilkosok vagy csak egyszerű emberek, mint én voltam? A kérdések következtében kinyílt az ajtó és egy szőkés hajú, kék szemű fiú lépett ki rajta.

- Áh, sziasztok! – mosolyodott el, ezzel felfedve fehér fogsorát.

- Hali. – intett lazán Harry.

- Szia. – köszöntem én is halkan.

- Gyertek be! – nyitott ki teljesen az ajtót.

Harry lépett be először maga után húzva engem is. Szétnéztünk a nappaliba, ami elég otthonosnak nézett ki.

- Megmutatom a szobátokat, Louis hozatott pár ruhát nektek, mivel azt hallottam, hogy a nagy sietségben nem tudtatok összepakolni. – mondta a fiú, miközben a lépcsőn lépkedett felfelé.  

- Hát, eléggé váratlanul ért a helyzet. – szólal meg Harry.

- Gondoltam. – bólintott, majd benyitott egy tágas szobába. 

- Magatokra hagylak benneteket, ha gondoljátok gyertek le. – mondta a fiú, majd kiment és becsukta maga mögött az ajtót.

- Hogy hívták ezt a fiút? – kérdeztem Harrytől.

- Niall. – válaszolt tömören.

- Oké... – mondtam halkan és az ágy melletti táskához sétáltam.

Kinyitottam és rendezetten behajtott ruhákkal találtam szembe magam. Különös módon nem mindegyik volt fekte, voltak benne színes darabok is. Kíváncsi lettem, hogy honnan vannak ezek. Harry leült mellém és ő is ugyan azt kezdte el csinálni, mint én.

- Itt biztonságban vagyunk? – törtem meg a csendet.

- Kilencven százalékban igen. – nézett rám.

Nagyot sóhajtottam és folytattam a ruhák nézegetését. Nekem valahogy az a kilencven százalék nem volt elég. Még mindig a szemem előtt van az, ahogy az az ember meghalt „felettem”, valamiért nem tudom kiverni a fejemből. Belegondolva, hogy ha bérgyilkosnak kell  lennem, akkor naponta fogok megölni olyan embereket, akiket nem is ismertem. Valahogy még nem dolgoztam fel ezt az egészet, ami most történik velem. Éppen hogy kikerülök egy rossz környezetből és belekeveredek egy sokkal rosszabba. Miért pont velem történnek ilyenek?

- Figyelj Bella, látom, hogy nem érzed magad biztonságban, de ígérem, hogy ameddig velem vagy senki sem bánthat! – fogja meg a kezem Harry.

- Csak a ma történtek kicsit felráztak. – néztem le a földre.

- Tudom, de többet nem fog előfordulni. – szorítja meg kicsit a kezem. – Vigyázok rád, ígérem! – nyom egy puszit az arcomra.

Harrynek olyan hatása volt rám, amitől megnyugodtam. Valójában mi is történik most köztünk? Először „javaslatokat” vet fel, aztán pedig már teljesen önzetlenül próbál megvédeni? Vagy a javaslatok még itt is érvényesek? Rá kellett kérdeznem, úgy éreztem, ha most nem teszem többet nem lesz rá alkalmam.

- És a javaslataid itt is érvényben vannak? – kérdeztem remélve, hogy nemet mondd.

- Nem, vedd úgy, hogy nem is kötöttem ki őket. Csak azt szerettem volna, hogy... – és itt ismét megakad. Hasonló volt a helyzet, mint nemrég, amikor a tegnap estéről beszélgettünk.

- Hogy...? – kérdeztem a folytatásra, vagy befejezésre várva.

- Azt akartam, hogy ne menj el. – nézett a szemembe.

Igen, teljesen illett a helyzethez. Ismét nem erre a mondatra számítottam. Túlságosan lekötött, hogy miért akarta azt.

- De miért? – kérdeztem zavartan.

- Mert... Fogalmam sincs. – nevet erőltetetten. – Talán, mert más vagy, mint a többi lány. – mosolyodik el végül.

Hogy én más, mint a többi lány? Ez nevetségesen hangzik, mivel semmivel sem vagyok különb a többi lánytól.

Miután kipakoltunk a szekrénybe fáradtan dőltünk el az ágyon. Már 9 óra volt. Engem meglepett, hogy milyen gyorsan eltelt ez a nap, talán azért, mert forgalmas volt. Harry közelhúzott magához és átkarolta a vállam. A kezem a mellkasára tettem és közelebb húzódtam hozzá. Attól féltem, hogy valaki beront az ajtón és megöl, úgy, ahogy a késes alak is tenni akarta.

- Hé, minden rendben? – kérdezte Harry.

Csak ekkor vettem észre, hogy kicsordult egy könnycseppem.

- Igen. – mondtam remegő hangon.

- Mitől félsz? – kérdezte rekedtes hangon.

- Se-semmitől. – dadogtam. Megijesztett, hogy ennyire tudja, hogy mikor hogyan érzek.

- Látom rajtad. – emeli fel a fejem, hogy a szemembe nézhessen.

- Én... Csak... – nem tudtam mit mondani, túl kínos volt ez a helyzet.

- Csak? – kérdezte aggódó tekintettel.

- Csak félek, hogy valaki beront az ajtón és megpróbál... Megölni. – mondtam elcsukló hangon a végén.

- Bella, már mondtam, hogy ameddig én itt vagyok senki sem bánthat! – mosolyodott el.

A piros arcom a mellkasába temettem és felszívtam férfias illatát. Hirtelen felemelte a fejem és megcsókolt. Az ajkai szenvedélyesen mozogtak az enyémen, sokkal lágyabb volt, mint tegnap. És ez tetszett, ahogy az is, hogy megvárta ameddig én úgy gondolom, hogy többet akarok. A csóknak köszönhetően ez hamar megtörtént. A lábam átlendítettem a csípőjén és úgy folytattuk tovább a csókunkat. Éreztem, ahogy megkeményedett a mozdulatom miatt. Úgy gondoltam egy kicsit játszok vele, ezért hozzádörgöltem magam, mire az ajkamba nyögött.

- Bella... – szólt elcsukló hangon.

- Igen? – kérdeztem és elhúzódtam tőle.

- Ne kínozz. – csukta be a szemét.

Elmosolyodtam és a nyakát kezdtem puszikkal ellepni, majd egy kicsit felemelkedett, hogy le tudjam róla venni a pólóját. Az én felsőm is arra a sorsra jutott. Visszafeküdt és hagyta, hogy én irányítsak, ami a kelleténél jobban beindított. Szinte remegő kezekkel csatoltam ki az övét és letoltam róla a nadrágot. A bokszere már szűkösnek bizonyult, ezért attól is megszabadítottam, így már teljesen meztelen feküdt alattam. Végignéztem rajta, az arca kipirult, a felsőtestét különböző tetkók borítják, de a kidolgozott hasa még így is jó hatást kelt.

- Nem vagy egy kicsit túlöltözött hozzám képest? – vigyorodik el, majd maga alá temet és durván megcsókol.

Nem tudtam, hogy ismét miért váltott át durvába, de a kezeim megint a fejem felé voltak szorítva és az ajkaival szinte már kínozta az enyémeket. Remegni kezdett a testem, nem akartam, hogy durva legyen. Talán észrevette, mert hirtelen megdermedt, majd elengedte a kezeimet és felállt. Az ágy széléhez sétált és onnan nézte az ijedt arckifejezésem.

- Ne haragudj. – nézett mélyen a szemembe.

Nem válaszoltam, csak felpattantam és pár lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot. A tarkójánál fogva lehúztam magamhoz és gyengéden megcsókoltam.

- Csak próbálj meg gyengédebb lenni. – mondtam mosolyogva.

- Megpróbálok. – zihálta az ajkaimra, majd újra megcsókolt.

Először lágyan, annyira jó érzés volt, hogy a kezem a nyaka köré kulcsolva élveztem, ameddig lehet. Sajnos nem tartott sokáig, mert ismét vadul kezdte mozgatni a száját, mire az alsó ajkába haraptam. Azt akartam, hogy érezze, hogy nekem mennyire fáj. Vette a lapot és újra lassítani kezdett a tempón. Ráérősen mozgatta ajkait az enyémen, mint amikor az épületben voltunk. Az ágy felé tolt, majd lefektetett rá és fölém mászott. A nyakam kezdte ellepni puszikkal és néha-néha meg is szívta a bőrt, ami halk nyögéseket váltott ki belőlem. Kipattintotta a melltartóm és eldobta valahova a szobába, majd végignézett a csupasz mellkasomon. Zavarban voltam, de már kezdtem megszokni az érzést.  Harry ismét a nyakamra tapadt, amikor megunta annak kényeztetését egyre haladt lefele az ajkaival. Próbált gyengéd lenni, de néha még így is durvábbra sikerednek a mozdulatai. Levette a nadrágomat és a bugyimat, majd felmászott hozzám és megcsókolt. Közelebb húztam magamhoz, az ágaskodó férfiassága a combomat érintette, amitől borzalmasan nedves lettem. Láttam, hogy nem tud sokáig várni, de nem akarja elsietni a dolgot. A combomat kezdi simogatni, apró köröket ír le rajta és egyre halad beljebb, aminek hatására fészkelődni kezdek. Amikor elér a keze oda egy hangos nyögés szalad ki a számon, amin Harry elvigyorodik.

- Mitől vagy ilyen nedves, szépségem? – suttogja a fülembe, amitől halkan felnyögök. – Gyerünk, mondd ki! – kezdi el mozgatni a kezét a csiklómon.

- Tőled, Harry! – mondom nyögések közepette, mire az ő ajkai közül is kicsúszik egy halk morgás.

A lábaimat szétfeszíti és közéjük furakszik. A combomat kezdi el puszilni, amikor rájövök, hogy valójában mit is akar csinálni. Felsikítottam, amikor nyelve találkozott a nőiességemmel és elkezdett mozogni rajta. Az ajkamba haraptam, hogy ne nyögjek túl hangosan, ám ennek nem sok értelme volt, mert az ujjai a legrosszabbat váltották ki belőlem a legjobb értelemben. Először csak egy ujjal pumpált, majd kettővel és közben vadul falta a csiklóm, miközben nekem be nem állt a szám. Egy különös érzés keletkezett az alhasamban, amire tegnap nagyon sokat kellett várnom.

- Harry... Én... Mindjárt... – nem tudtam kimondani egy teljes mondatot.

- Gyerünk, sikítsd a nevem! – mondta csábító hangon.

- Harry! – kiabáltam, amikor átkerültem a mennyországba.

Lihegve feküdtem az ágyon, még nem eszméltem fel ebből a gyönyörű érzésből, amit Harry okozott nekem. Arra lettem figyelmes, hogy Harry az arcomra nyom egy puszit. Megfogom a vállát és a hátára döntöm, majd újra a csípőjére ülök. Lehajoltam hozzá egy gyors csókért, majd az állkapcsától kezdve a V vonaláig húztam egy csíkot a nyelvemmel. Úgy gondoltam viszonoznom kell, amit pár perccel ezelőtt tett még akkor is, ha egyáltalán nem tudom hogy kell. Remegő kezekkel fogtam meg az ágaskodó férfiasságát, majd végighúztam rajta a kezem. A száját egy visszafojtott nyögés hagyta el, amitől felbátorodtam. Végighúztam a nyelvem a teljes hosszán és felnéztem rá. A szeme csukva volt és az ajkába harapva várta a folytatást. Nem akartam sokáig húzni az ágyát, ezért megpróbáltam az egész hosszát elrejteni a számban, kisebb-nagyobb sikerrel. Harry száját egyre sűrűbben hagyták el nyögések, amikor úgy gondoltam, hogy közel van felgyorsítottam, de neki ez nem volt elég. A kezét a hajamba vezette és magának kezdte el diktálni a tempót. Végül az örömnedve a számban kötött ki, amit kicsit vonakodva, de lenyeltem. Felmásztam hozzá és az ajkaimat az övéire tapasztottam. A keze a derekamon volt és közelebb húzott magához. Hogy kényelmesebb legyen a pozíció a csípőjére ültem és úgy folytattuk a csókunkat. Harry nem akart sürgetni, de a mozdulatain érezhető volt, hogy többet akar ennél. Mivel nem akartam mozdulni Harry cselekedett helyettem, maga alá fektetett és szétnyitotta a lábaim, majd közé furakodott, közben egyszer sem szakította meg a csókunkat. Egy erőteljes lökéssel hatolt belém, aminek a hatására az ajkára haraptam. Nem szórakozott, rögtön gyors tempóban kezdett lökni. A lábam a csípője köré fontam, hogy valamivel mélyebben érezhessem, amin csak vigyorgott.

- Csak nem többet szeretnél? – súgta a fülembe nyögéseim közepette.

Nem bírtam megszólalni, csak bólintottam. A várt hatás megérkezett, most már észvesztő tempóban kezdte el ringatni a csípőjét, én pedig a kelleténél hangosabban kezdtem nyögdécselni. Ha már tegnap is így viselkedett volna teljesen más véleményem lett volna róla. Nem gondolkoztam sokat, csak éveztem a helyzetet. A homlokán izzadságcseppek jelentek meg, pár tincs pedig belógott a szemébe, amit lassú mozdulatokkal kifésültem. A lökései lassulni kezdek, majd a hátára feküdt magával rántva engem is. Megjegyeztem a tegnapi mondatát, amikor említett, hogy szereti, ha a lány van felül. Nem akartam csalódást okozni, ezért rögtön elkezdtem mozgatni a csípőmet. Harryvel egyszerre nyögtünk fel, amin muszáj volt elmosolyodnom. A csípőmbe markolt és magának kezdte el diktálni a tempót, amit egyáltalán nem bántam. Magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt, nekem csak ennyi kellett, hogy ismét a mennyországban érezzem magam. Ami azt illeti Harrynek is. Fáradtan dőltem le az ágyra, a levegőt hangosan vettem, ahogy Harry is. Harry átkarolta a vállam és szorosan magához húzott.

- Még mindig félsz, hogy valaki megtámad? – kérdezte mosolyogva.

- Nem. – ráztam meg a fejem.

- Helyes. – adott rá egy puszit.

Percekig csendben feküdtünk, egyikünk sem akart mozdulni. Csak hallgattam, ahogy gyorsan veszi a levegőt, az izzadt testünk pedig szinte eggyé vált.

- Elmegyek zuhanyozni. – álltam fel.

- Ne legyél sokáig. – vigyorgott rám, miközben végignézett rajtam.

Nevetve megráztam a fejem és kivettem az első pizsamát, ami éppen a kezembe került. A fürdőbe találtam pár törölközőt, amiből leakasztottam kettőt. A szekrényből kivettem egy tusfürdőt és egy sampont, majd beálltam a zuhany alá. Siettem, de nem tudtam megállni, hogy ne álljak meg egy percre csak úgy élvezni, ahogy végigfolyik a testemen a meleg víz. Megtörölköztem és felkaptam a pizsamám, majd felakasztottam a törölközőket, végül visszamentem Harryhez.

- Végre, már azt hittem soha nem jössz ki! – sóhajtott.

- Pedig siettem. – rántottam vállat.

- Legközelebb együtt zuhanyozunk. – ölelt át hátulról.

- Legalább fürödni hadd fürödjek egyedül. – kuncogtam, mert csikizte a haja a nyakam.

- Nem lehet. – adott egy puszit az arcomra, majd a fürdő felé ment. – Várj meg, aztán megyünk vacsorázni. – nézett vissza.

Bólintottam és leültem az ágyra. Harry eltűnt az ajtó mögött, én pedig egyedül maradtam. Egyedül a gondolataimmal. Eldőltem az ágyon és a vörös tincseimmel kezdtem játszani. Hiányzik a régi hajam, de tudom, hogy már soha többet nem lehet olyan. Ahogy én sem lehetek a régi. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogok megváltozni. Egy biztos, hogy nem lesz könnyű. És most ebben a házban, távol az otthonomtól már azt sem tudom, hogy hova tartozom. Mi lehet anyával? Vajon beszélhetek vele ezek után? Vajon jól lehet? Az emlékek maguktól jöttek elő, akaratlanul is könnyek gyűltek a szemembe, amiket gyorsan letöröltem, mielőtt újjak jöttek volna helyettük. Az egyetlen, amit nem tehetek az a sírás. Nem lehetek gyenge, most nem. Erőt vettem magamon és felültem. Túl sok minden történt ma, amiket talán még most sem dolgoztam fel. Még mindig a sokk alatt vagyok, hogy el kellett jönnöm otthonról, aztán most pedig ez is. Ebben a pillanatban csak egy pohár borra vágytam, semmi másra. Szükségem lett volna egy kicsit ellazulni, kizökkeni a problémákból, bár ettől még nem lesznek megoldva, de jobban belegondolva ezeket nem is lehet megoldani. 

Sziasztok, íme a negyedik fejezet. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését. Kommenteket hagyjatok magatok után :)